18/1. Fejezet

Halii:)
Na, hát itt van a 18. rész első fele. Mivel anyu kitalálta, hogy holnap mostoha öcsém meccse után menjünk el kirándulni, nem leszek otthon. Ergo, írni se tudok.:( Sajnálom!
So...Itt egy kis előzetes.:D Komikat örömmel olvasnék! Hideget meleget egyaránt.:)
love ya xx


A próbán nagyon sokat nevettem. Ezek a srácok elképesztőek! Jó, igaz, Tommot eddig is ismertem, úgyhogy nem is értem miért csodálkozom, hogy a társai is ilyenek. De akkor is! Nagyon aranyosak, kedvesek és mind emellett, hihetetlenül idióták. Ez alatt az egy délután alatt belopták magukat a szívembe. A próba után megpróbáltam elszökni, arra hivatkozva, hogy holnap korán kell kelnem az utazás miatt -ami majdnem ki is ment a fejemből mellettük. Tommo persze, hogy elkezdett kötözködni, hogy még maradjak. Azt a kifogásom is könnyűszerrel hárította, hogy muszáj korán indulnunk, mert taxival elég sokáig fog tartani a reptérig vezető út -amire az volt a válasza, hogy "Áh, lődd már le magad! Majd én kiviszlek titeket!", erre persze néztem egy nagyot, de ha már felajánlotta...A kis "vitánk" után, amin persze a többiek jót röhögtek a kényelmes kanapékon, elraboltak. Szó szerint!
-Na gyere kislány! -hallottam Zayn hangját magam mögül. Mielőtt még kitehettem volna a lábam a próba terem ajtaján, éreztem, hogy két kéz ragadja meg a derekam, majd felkap. Sikítozva, kapálózva próbáltam ellenszegülni, de mikor minden erőfeszítésem ellenére fel dobott a vállára, rájöttem, hogy esélyem sincs. Niall hasát fogva röhögött mögöttünk.
-Ne röhögj Szöszi! -felkönyököltem Zayn hátán és össze szűkült szemekkel böktem felé.
-Ki?! Én? -tette fel védekezésképp két kezét maga elé és körbe nézett, mintha máshoz beszélnék.- Én sohaa... -mondta ártatlanul. De még ezt se bírta ki, a végét kicsit elröhögte. Szúrós szemekkel figyeltem tovább, annak reményében, hogy abba hagyja, de csak még jobban röhögött. Lemondóan felsóhajtottam, majd vissza dőltem Zayn hátára.
-Nem akarsz letenni? -beszéltem bele pólójába.
-Nem. -adta a tömör választ. Kezdett kényelmetlenné válni, mivel elég csontos volt a válla. Mozgolódni kezdtem, hogy találjak egy kényelmesebb pontot, mivel a hasam már kezdett fájni.- Ne ficánkolj már! -szólt fel, majd rácsapott a fenekemre. A másodperc tört része alatt, vissza kézből tarkón vágtam.- Aúúcs...-kapott szabad kezével a fájó ponthoz.- Ezt most miért? -kérdezte nevetve.
-Pont azért...Tudod te azt! -válaszoltam én is nevetve. Már kezdtem unni az utazást. Nem arra mentünk, mint amerre mi Harryvel bejöttünk. Tényleg, ha már Harry. Hol a büdös francba vannak?! Kíváncsi tekintettel néztem körbe, de sehol nem találtam őket. Majd meghallottam mély, rekedtes hangját, amint épp felkiált, valahol előttünk. Vagy is....Zaynek és a hátsófelemnek előttünk.
-Boccs haver! Minden rendben? -kérdezte Louis nevetve. Nem tudom mi történt, mivel nem látom, de feltehetőleg Tommo trollkodott. Mire beértük őket, rendbe szedték magukat és folytattuk utunk. Már untam az életem, mivel egyik majom sem kommunikált velem, csak egymással. Elkezdtem játszani a kedvenc játékom.
-Ott vagyunk már?
-Nem. -válaszolta jókedvűen. Még jó a kedved drága, de nem sokáig! Muhahahahaha...Na jó, azt hiszem nem vagyok normális..
-Ott vagyunk már?
-Nem.
-Ott vagyunk már? -kérdeztem fél perccel később.
-Nem.
-Ott vagyunk már?
-Nem. -lehetett hallani a hangján, hogy kezdi kicsit idegesíteni a dolog. Haha..
-Ott vagyunk már?
-Nem!
-Na és most? -kérdeztem. Már vigyorogva lógtam le a hátán. Annyira élvezem, mikor idegesíthetem az embereket! De mielőtt Zayn egy újabb nem-et kiálthatott volna, Tommo hajolt a füléhez és súgott valamit nevetve. Zaynnek erre sokkal lazább lett a tartása -ami eddig az idegesítésemnek köszönhetően kezdett egyre merevebb lenni.
-Rossz kislány! -mondta Zayn nevetve, majd újból rácsapott a fenekemre. Egy másodpercre átfutott az agyamon, hogy én is fejbe csapom, de inkább majd később bosszulom meg. Helyette inkább megpróbáltam a másik vállára könyökölni -ami elég nehezen sikerült.
-Tomlinson, te áruló! -kiáltottam az előttünk haladó srácra. Vigyorogva fordult hátra. Húú...Egyszer még megölöm!
Miután egy kisebb túra után kiértünk -a hátsó kijáraton- egy kisbuszhoz mentek a srácok. A fekete járműnek sötétített ablakai voltak.
-Tisztára mint az FBI-os kocsik! -pattogtam egy helyben. Mindegyik srác nevetett a lelkesedésemen. Az eddig cipelő fiú végre lerakott a válláról.- Ahh...Végre! Már azt hittem átszúrod a gyomrom! -kaptam oda nevetve a karom.
-Én nem panaszkodnék a helyedben. Több ezer lány lett volna a helyedben. -mondta lazán.
-De én, én vagyok! Nem akárki! Ezt jegyezd meg Malik... -kacsintottam rá.
-Rendben főnök! -röhögött fel.
-Na, ezt már szeretem...-nevettem.
Ez után beszálltunk a kisbuszba. Persze ez se mehetett probléma nélkül. Tommo elkezdett nyávogni, mikor Harry mellém ült be hátra. Látszott Harryn, hogy valamiért nem akaródzik előre ülni. Miután valami megcsalásos dolgot emlegetett hisztérikusan,-amit én egyáltalán nem értettem, a többiek meg fájdalmasan röhögtek fel- Harry lemondóan sóhajtott fel és mászott ki a kisbuszból, hogy előre ülhessen az anyós ülésre. Mikor kimászott, véletlenül nem az ülésre támaszkodva lökte el magát, hogy könnyebben szálljon ki, hanem a combomra tette kezét. Tudom, hogy nem direkt volt, de azt hittem meghalok.