Halk beszélgetést hallottam magam mellől. Próbáltam koncentrálni, hogy még is miről beszélhetnek, de nem nagyon értettem. Majd valami közvetlen mellettem, szorosabban ölelte derekam, Eddig észre se vettem, hogy valaki átkarol. Nehézkesen nyitottam ki szemeim. Először minden tiszta homály volt, majd pár pislogás után kitisztult a kép. A szobámban vagyok, az ágyamban fekszem. A hangok amikre ébredtem, az ágyam végében üldögélő Lolától és anyámtól jöttek. Nem vették észre, hogy fent vagyok. Nem is baj, csak rám zúdítanának egy tonnányi kérdést, nekem pedig ehhez semmi kedvem. Oldalra fordítottam a fejem, mert valami csikizte az orrom, és nem tudtam mi az. Egy dús, barna hajzuhatagot pillantottam meg. Hugom, szorosan hozzám bújva aludta az igazak álmát. Olyan békés volt az arca. Csak néztem kicsiny testét, amellyel hozzá tapadt oldalamhoz. Szorosabbra húztam ölelésem körülötte, mire mozgolódni kezdett. Annyira aranyos hugom van, ő jelenti nekem a világot. Mindentől megakarom óvni. Nagy ásítás csúszott ki a számon, erre én se voltam felkészülve. Persze, hogy Loláék meghallották...Szupeeer! Irónia forever!
-Minden rendben?
-Mi történt?
-Miért nem hívtál fel?!
-Nem fáj semmid?
-Jól aludtál?- támadtak le egyből, és jöttek egymás után a kérdések. Egymásután?! Inkább egyszerre! Kellett egy kis idő mire sikerült felfogni, hogy miket is kérdeztek, és a választ is össze rakni a fejemben.
-Igen, nem tom', hogy hívtalak volna már fel?! Nem voltam eszméletemnél! -kérdeztem kicsit hangosabban a kelleténél.- Kicsit a fejem meg a hasam. De az szerintem csak azért, mert farkas éhes vagyok. -vontam vállat. Majd végszóra a hasam akkorát korgott, hogy beleremegett a ház. Mindenki nevetett ezen. Azt hiszem sikerült mindenre válaszolnom és még sorrendben is. Haha.. I'm a Fucking Heroooo! Ja még se. Egy kimaradt. Basszus!
-Ééééés..igen, nagyon jól! Jó volt a plüss macim! -kacsintottam rá Zoera, aki feltette a kérdést. Kacaja betöltötte a szoba minden apró pontját. Hát igen, ő is olyan mint én reggelen ként. Olyan kómás, hogy mindenen nevet.
-Jól van kicsim. Lemegyek csinálok valami reggelit! -mondta anyu, miközben kilépett a szobám ajtaján. Nanananana...Várjunk csak! Mit keres itthon?! Hisz süt a nap, ilyenkor már rég nincs itthon! Ezzel meg mi történt?! Gondolkoztam magamban, közben egész biztos, hogy pofákat vágtam, mert a két csajszi nevetése rántott vissza a valóságba.
-Ti nem tudjátok, hogy mit keres itthon? Ilyenkor már dolgozni szokott! -tettem fel hangosan is a kérdést. Mire sikerült lenyugodniuk, addigra én ülő helyzetbe tornásztam magam és közben nekidőltem az ágytámlának.
-Miattad maradt itthon. Azt mondta, hogy nem szeretné, hogy reggel valami bajod legyen és ne tudjon neked segíteni..Kivett egy nap szabit. -mosolygott barátnőm.- Nagyon megijedt, mikor este bekopogtak és mikor ajtót nyitott, egy vad idegen tartott a karjaiban ájultan. Szerintem sokkot kapott. -gondolkozott el Lola mondandója közben. Nem hiszem el, hogy szabadnapot vett ki. Miattam! Istenkém, olyan mint ha foglalkozna velem, mintha érdekelné, hogy még is mi van velem..Kis törődést mutat felém. Ez is rég volt utoljára. De jól esik.
-Mi is nagyon megijedtünk! -nézett rám nagy szemekkel Zo. Szemei csillogtak a könnyektől, amik ellepték szemét. Előre hajoltam kicsit, és az ölembe húztam és szorosan köré fontam karjaim. Nem szeretem mikor sír, eleget pityergett régen. Most legyen boldog! Nyugtatgattam, simogattam a hátát, de semmi nem használ. Még mindig folynak a könnyei. Elkezdtem dúdolni, hátha abba hagyja. Kiskorában ettől mindig megnyugodott. Most is be vállt. Vállai már nem rázkódtak, szépen egyenletesen vette a levegőt.
-Tudom, hogy most legkisebb gondod is nagyobb ennél, de mi lesz a bulival? -kérdezte félénken Lola. Kérdő tekintem volt a válasz.- Tudod, a buli! Amire Tayler hívott el!! TAYLER!! -hangsúlyozta a srác nevét, jelezve, hogy ez mekkora dolog. Leesett, hogy miről is beszél. De fogalmam sincs, hogy mit akarok. Barátnőm izgatott tekintetét rajtam legeltette, remélve, hogy ezzel majd azt csikarja ki belőlem, hogy "Jeeee!!Party time!! Menjünk!!" vagy valami hasonlót. Magamban is félek kimondani a választ, mert még így is meghallja és olyan sikításba kezd, amitől kiszakad a dobhártyám, de még a szomszédé is. Előre befogtam a fülem, az ölemben pihenő Zo követte példám. Bár értetlen fejet vágott, de jól tette, hogy utánozott.
-Menjünk... -ejtettem ki ezt az egy, egyszerű szót, ami olyan reakciót váltott ki abból a lököttből, ott előttem, mint még senkiből soha. Jóslatom bevált, sikított, de nagyon hangosan. Ugrált az ágyon és valami idétlen táncot járt amit nem ismertem, de nagyon tetszett! Jót nevettem rajta.
-Mi történt?! -rontott be anya a szobába, riadt fejjel. Látnotok kéne..Ezen még jobban nevettem, és leborultam az ágyról, Zoeval az ölemben. Anya először az ágyon ugráló, tancoló, sikító Lolára, majd rám és Zoéra nézett, mi a földön fetrengve nevettünk magunkon, és azon a majmon az ágyamon. Anya mosolygott, majd fejcsóválva vissza indult a konyhába. Vagy legalább is gondolom, hogy oda. Mire sikerült abba hagyni a nevetést, nagy nehezen vissza másztam az ágyamba, amin már Lola nem ugrándozott, így biztonságos volt a terep. Bebújtam a jó meleg takaró alá és közöltem a másik két személlyel, akik a szobámban tartózkodtak, hogy hagyjanak aludni. Már félálomban voltam, mikor anya hangja megzavarta az idilli állapotot. Azt kiabálva, hogy kész a reggeli. A két lány, a szobám előtt elhaladva bekiabáltak, hogy ébresztő, majd kacarászva tovább haladtak. Komásan kullogtam le a lépcsőn, majd az aljánál egy bal kanyart véve, beléptem a boltíves ajtó alatt a konyhába. Levágtam magam a egy bárszékre és fejemet a pultra hajtottam és becsuktam a szemem. A hideg kő felfrissített, de annyira nem, hogy rávegyem magam arra, hogy kinyissam szemeim. Valaki oldalba bökött, én meg annyira megijedtem, hogy lepattantam a székről egyenesen a padlóra. Sajog a popóm! Aaaahj ez a nap is jól kezdődik, először az ágyamról esek le, most meg a bárszékről. Mi lesz itt még később?! Inkább bele se gondolok...Anya lerakott elém egy adag rántottát. Mint aki hónapok óta nem evett, úgy estem neki. Fél perc se kellett és elpusztítottam. Körbenéztem a helységben, anya nekem háttal, a tűzhelynél készítette a következő adagot, és ha jól látom, még palacsintát is készít. Nyamiii...Szeretem az ilyen napokat, mikor anya úgy is viselkedik, mint ha lenne két lánya akikkel foglalkozni kellene. Kár, hogy ezek a napok nagyon ritkán vannak, évenként egyszer, max kétszer, ha előfordul...Na, mindegy. Most inkább kiélvezem a helyzetet. Folytatom a konyha feltérképezését, anyu mellett a konyhapulton Zoe falatozik, és lóbálja a lábát. Kócos haja az arcába hullik, de nem nagyon izgatja a dolog, teljesen a kajára koncentrál. Lola pedig itt ül mellettem és fülig érő vigyorral eszi a rántottáját.
-Mire ez a nagy mosoly? -kérdezem kedvesen. mire Lola hevesen mutogatva kezdi el magyarázni a miértjét. A lényeg, hogy azért, mert azt mondtam menjünk, hogy végre kimozdulhat egy kicsit Julesal és bulizhat. Röviden, tömören. Kezdek félni, hogy mi lesz itt még később, ha már most, reggel ennyire felpörögött a dologtól. Miután befejeztük a reggelit, ami két adag rántottából, 10 darab paliból és egy epre joghurtból állt, Lolával karöltve felkocogtunk a szobámba és nekiálltunk a szokásos tevékenységünkhöz. Döglöttünk az ágyban, zenét hallgattunk és közben beszélgettünk, röhögtünk, és neteztünk a laptoppomon. Így telt el a délelőttünk..
Nem a legizgibb, de remélem tetszik. A kövi jobb lesz ígérem!!:) love&hug xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése