10. Fejezet

(zene)

Ezt, mi a szarnak tettem be?! Na, és ezt?! Ez kicsi, nem kell. Fúúúj, ez , hogy néz már ki?! Jézusom, ennek a fele nem is kell! Gondolkoztam magamban, miközben a bőröndömből dobáltam ki a ruháim. Nem tudtam becipzározni, kénytelen voltam szanálni. Nem is bánom. Ja, amúgy azért pakolok, mert elutazok három napra. Minden évben a nyári szünet elején, elmegyünk a csapattal egy hétvégére a partra. Igaz, nem olyan jó meleg a víz, mint mondjuk Görögországban vagy akárhol máshol, de mi már megszoktuk a jéghideg tengert. Egyszer ki lehet bírni. Na, szóval, ez egy csapat hagyomány. Már van törzshelyünk is, egy kis ház a parton. Egy öreg hölgy szokta bérbe adni nekünk, nagyon kedves. Alig hatvan méterre van a tenger. Imádunk oda járni. Miután ki dobáltam a felesleg melegítőket, rövid gatyákat és pólókat, újra ugyan az járt a fejemben, mint az elmúlt egy hétben. Még mindig azok a gyönyörű szemek, édes kis gödröcskék és egy angyali arc, göndör fürtökkel körbevéve. Minden éjjel megjelenik álmomban. Nem tudok ellene mit tenni, egyszerűen rabul ejtett. Na, de nem ábrándozok tovább mert elkések! Akkor, Zoet elvittem a nagyihoz, pipa. Eltakarítottam a  konyhában a reggeli maradékát, pipa. Tusoltam, pipa. Fogat mostam, pipa. Fésülködtem, pipa. Ruhák a bőröndben, pipa. Valami még hiányzik..De mi?! Körül néztem a szobában és megpillantottam magam. Pont a gardrób ajtajával szemben álltam ami nyitva volt. A bent lévő teljes alakos tükörben, meg is pillantottam, hogy mi hiányzik. Még mindig törölközőbe tekerve álltam! Wááá...van öt percem, és itt van értem a kisbusz. Ha nem készülök el, Matt itt fog hagyni. Nem fogja érdekelni, hogy a többiek azt mondják neki, hogy várjon még egy kicsit! Nee...Ezt onnan tudom, hogy tavaly eljátszotta velem és a busz után kellett futnom, mert két percet késtem. Hozzá tenném, hogy nagy utazó táskával a vállamon! Nagyon szar volt. Befutottam a gardróbba, felvettem a fehérneműm, meg egy sport toppot. Felkaptam magamra valami normális ruhát. Össze fogtam a hajam, és fejemre tettem a napszemüvegem. Van egy olyan érzésem, hogy még szükségem lesz rá, hét ágra süt a nap. Eszméletlen jó idő van! Süt a nap, meleg van, egy felhő sincs az égen, és még esőt sem mondanak a hétvégére. Remélem nem hazudtak. Dudaszó törte meg a csendet. Baszki, már itt vannak! Kezembe vettem a fehér vans cipőm, az ágyamról lekaptam a bőröndöt és már futottam is le a lépcsőn. Majdnem lebukfenceztem, de no para. A bőröndöt útközben fogtam, és hagytam, hogy magától boruljon le, így azt legalább nem kell cipelni. Én is leértem a lépcsőn, újra felkaptam a cuccom és kitéptem az ajtót. Matt már indította a kocsit. Megint itt akart hagyni, rohadjon meg! Szemét! Becsaptam magam után az ajtót és gyorsan bezártam. Mezítláb, a pakkommal és cipőmmel a kezemben sprinteltem a kisbusz felé, ami a kapunk előtt állt. Felugrottam a nyitott ajtóba és magam után rántottam a bőröndöm is. Becsukódott mögöttem az ajtó és Matt már el is indult. Majdnem pofára estem, miközben hátra fele furakodtam a nagy cuccommal. Ally vigyorogva kapálózott, hogy üljek mellé. Komolyan azt hitte, hogy más mellé ülök?! Persze, nincs bajom a többiekkel. Imádok mindenkit, de még is csak Ally az egyik legjobb barátnőm! Ledobtam magam mellé, bőröndöm az ülésem alá csúsztattam, lábaim meg magam alá húztam.
-Hali babe! -vigyorgtam képébe, és szorosan magamhoz vontam.
-Sziaaaa! -nyújtotta meg az "a" betűt. Viszonozta az ölelésem. Egész úton beszélgettünk egymással, néha beszálltunk néhány bekiabálással mások csevejébe is. Persze a One Direction se maradhatott ki, Ally újra elmesélte az egész élet történetük. Bezzeg amit a suliba kell megtanulni, sose tudja! Na, mindegy. Végig hallgattam áradozását, az ő szőke finn lovagjáról, vagy lehet, hogy ír? Passz! Annyira nem is érdekel. Végre megérkeztünk a partra. Megváltás, hogy végre leszállhatok a hős szerelmes mellől. Még két perc, és kidobom az ablakon a gyereket!
Már lepakoltunk a szobákba, amiből mindössze kettő volt. Hát, nem épp a legkényelmesebb, mert így tíz-tíz fő van egy apró szobában. De úgy is az lesz belőle, hogy mindenki egy szobában fog aludni. Mindig így van. Persze, Matt a nappaliban alszik. Elég fura lenne, ha velünk aludni. Oké, haverként kezeljük, de azért, na...Mindenki felvette a bikinijét és rohantunk ki a kis teraszra nyíló üvegajtón. Szinte kitörtük. Célba vettük a tengert és belerohantunk. Meg se érezve, hogy alig pár fokos. Lehet, hogy igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy nem vagyunk normálisak?! Hmm...Lehet...Nagyon jól elvagyunk. Matt is bejött hozzánk, mi kezdtünk örülni, hogy ő is hülyül velünk, mikor közölte, hogy most szépen ússzunk egy kicsit. Meg a nagy szart! Mindenki ellenkezett. De mikor nem engedett, jobbnak láttuk megadni magunk, mert augusztusban alapozáson, úgy megszívat minket, hogy azt nem éljük túl. Tehát úsztunk egy fél órát. Azt hittem meghalok! Vagy hárman akartak bele fulladni a vízbe, heten végig vinnyogták, hogy fáradtak és fáj mindenük. Hogy az istenben tudnak  még most is beszélni?! Én örülök, hogy nem iszom ki a tengert minden levegő vételnél, ezek meg még beszélnek is. Eszem megáll!  Végre kievickéltünk a partra, edzőnk beküldött minket a házba, hogy öltözzünk fel, majd délután megint bemehetünk a vízbe. Így is tettünk, felöltöztünk. Én vissza húztam azt, amiben jöttem. Nincs semmi baja, minek piszkoljak össze fölöslegesen még egyet?! Hülyeség. Mindenki kiterült a nappaliban. Voltak aki a kanapén fetrengtek egymáson, voltak az asztalon, és velem az élen, voltak akik a földön találták meg a kényelmes fekhelyet. Nagyban csacsogtunk, mikor Matt berontott és kipaterolt minket a teraszra. Igazából nem tudom mennyire lehet annak nevezni, mert szinte a partra lépünk ki a házból, de van egy kis rész az üveg ajtó előtt, ami fával van lerakva. Na, de vissza a valóságba! Kint találtunk pár nagyobb követ, kisebb farönköket, meg pár párnát, körbe rakva. Középen meg nagyobb kövekkel körberakott pár faágat. Ezaaaz! Sütögetni fogunk! Nagyon hangulatos szokott lenni.
-Na, lányok. Látom, hogy már szemeztek vele, de most még nem gyújtjuk meg! Majd este! Most rendeltem pizzát, és gondoltam, hogy inkább kint együk meg, mert ha bent leesztek bármit is, én tuti nem takarítok utánatok! -közölte velünk röhögve. Ahhhhj...Pedig már bele éltem magam. Mindegy, este úgy is királyabb.
Ebéd után, újra megcéloztuk a tengert. De most már kevesebben, csak mi, akik tényleg őrültek vagyunk. A többieknek nem volt kedve jönni, mert, hogy idézem "Még le se nyeltétek az utolsó falatot, de már mentek is ugrálni. Be fogtok hányni! Kössz, inkább kihagyom!". Igaz, tényleg, épp, hogy lenyeltük az utolsó falatot és már is dobtuk le magunkról a ruhát és rohantunk a tengerbe, de könyörgöm! Egyszer élünk, nem fogok ott ülni és egy órát nézni ki a fejemből, mert az a szabály, hogy egy órát kell várni. Azért vannak a szabályok, hogy megszegjük őket! Na, mindegy. Szóval, hatan célba vettük a hideg vizet. Tök jól szórakoztunk, és még csak nem is hánytunk! Ennyit erről! Neki álltunk kakasozni, az én nyakamba Ally ült -persze, hogy itt van, ő soha nem hagyná ki az ilyen hülyeségeket- és ketten szarrá vertük a másik két párt. We're Fuckink Heroooo! Haha...A nagy ünneplésünk közben, gondoltam magam, és ezzel az őrült nőszeméllyel a nyakamban, dobtam egy hátast a vízben. Én felkészültem rá, de Ally nem. Nagyon vicces volt, mikor feljött a víz alól és alig kapott levegőt. Annyira bepöccent, hogy elkezdett kergetni a vízben. Elég nehéz így futni, és ő is egyre közelebb ér. Ez így nem lesz jó! Ha elkap, én meghalok! Nem akarooook! Gyorsan, haha, egy lajhárhoz képest, egész gyorsan ki evickéltem a vízből. Ally vészesen közeledett. Amilyen gyorsan csak tudtam, elkezdtem futni a parton. Ő csak rohant utánam, és egyre jobban vörösödött a feje.
-Állj már meg, nem foglak bántani!! -ordította utánam.
-Hülyének nézel?! Tudom, hogy igen! -adtam választ saját kérdésemre.- Nem állok meg, mert ahogy ide érsz belefojtasz a vízbe! Még nem akarok meghalni! Még nem játszottam Michael Jordan ellen! -kiabáltam vissza nevetve.
-Ellen már nem is fogsz! Főleg, ha elkaplak te böszmeee! -jött a válasz. Alig voltak páran a parton, de ők elég hülyén néztek minket, ahogy ordítozva kergetőzünk.
Már mindenki a vízben van és jól szórakozunk. Kicsit kezdek fázni, úgyhogy inkább kimegyek, itt hagyva az önfeledt társaságot. Bemegyek a törölközőmért, magamra terítem és visszakullogok a partra. A ház és a tengerközt félúton leültem és csak néztem a barátaim. Nagyon élvezték, ahogy kiélhették magukat a vízben. Mint a kisgyerekek. Nagyon szeretem őket, ők a családom. Mindig számíthatok rájuk. Mi lenne velem nélkülük...?! Gondolkoztam el magamban. Néztem a tengert, a csapatom. Egy idő után pár srácot néztem, akik szörföztek nem olyan messze. Egész ügyesek voltak.
Végre meggyújtottuk a tüzet, már sütögettünk is. Annyira jól laktam, hogy az hihetetlen! Dugig vagyok...Már csak ülünk a tűz körül, ami megvilágít minket, és egy kis meleget is szolgál a már lehűlt esti időben. Emeli, az egyik edzőtársam, kihozta a gitárját és elkezdett játszani rajta. Nagyon hangulatos! Mosolyogva, kicsit fáradt tekintettel figyeltem az élénk társaságot. Mindenki énekelt és jól elvolt. Én is beszálltam a kórusba és velük énekelgettem.
Már csak páran vagyunk kint, a többiek bementek aludni. Én valamitől felpörögtem. Lehet az énekléstől meg a sok cukortól, amit befaltunk közben. Nem tudom...Beszélgetünk, nevetgélünk és közben a tűzet piszkáljuk. Egyszóval, jól elvagyunk. Bocsi ez kettő volt.
-Sophi! -szólított valaki.
-Hmm? -kaptam fel a fejem. Kérdőn néztem Lizire, aki szólt.
-Neked mi van a családoddal? Még sosem meséltél róluk. -kérdezte kedvesen. Lefagytam a kérdés hallatán. Erre nem voltam felkészülve.- Na, mesélj már! Kíváncsi vagyok! -buzdított, mikor látta, hogy hezitálok.
-Öhhm...Mit gondoltok, milyen hús volt, amit sütöttünk? Nekem nagyon ízlett, de nem tudom. -próbálta terelni a témát Becky. Ő se tudja, hogy mi történt régen, csak annyit, hogy akkor nagyon megviselt voltam. Nem is kérdezősködött, csak ott volt mellettem és támogatott, még ha nem is tudta miért voltam kiborulva. Ezért nagyon szeretem.
-Juuj, nekem is nagyon ízlett. Szerintem csirke volt! -próbálkozott Ally is. Neki még mikor ideköltöztek, a többiek szóltak, hogy ne hánytorgassa a dolgot, és nem is tette.- Szerinted Lizi?
-Nem tudom, és nem is érdekel. Engem a családod érdekel! -erőszakoskodott tovább.- Mindenki mesélt már nekem, csak te nem! Ne csináld már! -röhögött. Állkapcsom megfeszült és mereven bámultam a sötétségbe.
-Van két testvérem. -próbáltam kibújni a kérdés alól.
-Jaj, ezt tudom! De mi van a szüleiddel? Hol a bátyád? -hát úgy tűnik nem jött össze. Össze szorítottam a szemem, hirtelen előtörtek az emlékek, amiket sikerült már oly rég eltemetnem magamban. Nem válaszoltam, csak próbáltam vissza nyelni a könnyeim. Tudtam, hogy erőszakos, de már kezdi túl lépni a számára szabott határjaim- Na, válaszolj már! -ennyire nem lehet hülye!- Ne csináld már! Ennyire nem lehet rossz! -nevetett. Páran, akikkel már régóta játszom együtt feszülten figyeltek, mert ők tudták, hogy a szüleim válása alatt milyen voltam. Tudták, hogy rohadt szar és durva dolgoknak kellett történni ahhoz, hogy én olyan ramatyul legyek.
-Fogd már fel, hogy nem akarok válaszolni! Leszarom, hogy új vagy, pár hete jöttél! NEM. AKAROK. VÁLASZOLNI!!!! -üvöltöttem a végét és könnyeimmel küszködve elfutottam. Csak futottam, futottam amerre a lábam vitt. Rohadt sötét van már, így semmit nem látok. Néhány nyaraló ablakában égett a villany, azok adtak egy kis fényt. Hallgattam a tengert és kizártam minden mást. Minden utánam kiabáló hangot, hogy álljak meg, még is hova megyek, forduljak vissza. Most nem érdekelt semmi és senki. Csak futottam ahogy csak bírtam, könnyeimet meg amilyen gyorsan csak tudtam törölgettem lefele, esélyt semi adva nekik arra, hogy legördülnek az arcomon. Már vagy tíz perce futok, kezd elszállni az az energia bomba a testemből, ami elöntött mikor elindultam. A lábaim nem bírták tovább, cserben hagytak. Erőtlenül zuhantam a homokba, még mindig zokogva. Nem tudom hol vagyok és per pillanat nem is érdekel. Ültem a homokban, lábaimat felhúztam és átöleltem őket. Elég hideg van, rajtam meg még mindig csak az a ruha van, amiben jöttem. Nem kellett más, hisz eddig melegített a tűz. De most, hogy már nem ott ülök, kezd rohadt hideg lenni. Fejemben a rég történt események zajlanak le újra és újra. Nem tudok ellenük mit tenni. Hagyom, hogy újra éljek mindent. Újra kislánynak érzem magam, aki össze kucorodva ül a szekrényben és próbálja kizárni a kintről jövő ordibálást, törés zúzást. Újra gyenge és tehetetlen vagyok. Újra élek minden egyes kínzó emléket és zokogva ülök a sötétben a homokban. Az sem érdekel, hogy a víz már lábujjaim mossa. Lassan már teljesen átölel minden hullám, ami a partot mossa. De nem érdekel. Egyszer csak, egy kezet érzek a vállamon. Ijedtemben ugrok egyet.  De a kéz még  mindig fogja a vállam. Érzem, ahogy leül mellém a homokba.
-Hé, jól vagy? -kérdezi tőlem az idegen kedvesen. Mély hangja visszhangzik a fejemben. Nem, ez nem lehet! Rá pillantok és az a maradék lélegzet vételem, amit a zokogás még megengedett is elállt. Ilyen nincs....