12. Fejezet

 Hali embik!:) 

Nagyon röstellem magam, hogy ilyen későn hoztam meg a részt! Sajnálom, de a suli és az edzés mellett nagyon kevés időm van! Próbálom minél gyorsabban össze hozni a kövi fejezetet, sajna nem mindig sikerül...Remélem, megértitek!:$ Előre is bocsi, hogy rohadt lapos és unalmas, na meg, hogy ilyen rövidre sikeredett! :( Esküszöm, sietek ahogy tudok! 

 Légyszi komizzatok! A kritikát is boldogan fogadom, szeretnék minél többet fejlődni!:)

love&hug Szasz xx

Arra keltem, hogy valaki ugrál rajtam. Résnyire kinyitottam látószerveim, de abban a másodpercben meg is bántam. Az ablakon beszűrődő fény, majd kiégette a retinám.
-Aaaahj...Hagyj aludni! -ezzel ráhúztam a fejemre a takaróm. Támadóm abba hagyta a rajtam való ugrálást és leült a fejem mellé.
-Ha, az én ébresztésemre nem kelsz ki az ágyból, akkor Matt fog kiszedni...De annak, garantálom, hogy nem fogsz örülni! -hallottam meg a takaró másik oldaláról Ally reggeli kicsit rekedtes hangját.- Azt üzeni, hogy van három perced, vagy nem, hogy még két km-el kell többet futnod, de még neked is kell kitakarítani indulás előtt! -adta át a nekem szánt üzenetet.
-Bassz*meg! -ügy lőttem ki az ágyból, hogy szerintem a szőkeség még az elmosódott alakom se látta. Teljesen kiment a fejemből a reggeli futás! Basszus, basszus, basszus! Miért vagyok ilyen szerencsétlen?! Ahhj....Rekord idő alatt kaptam ki a bőröndömből egy melegítő gatyát -nincs még az a kellemes meleg reggel, szóval muszáj- meg egy trikót. Kirobogtam a szoba ajtaján, kezemben a cipőmmel. Fél lábon ugráltam ki a teraszajtón, közben a cipőmmel szerencsétlenkedtem. Mire a parton álldogáló bandához értem, már mindkét lábbelim rajtam volt és a hajam össze fogásával bénáztam. Leszarom, hogy borzalmas lesz, ahogy össze fogom. Úgy se lát senki olyan aki előtt szégyellném, vagy olyan akinek érdekelne a véleménye. Matt szúrós szemekkel végig mért, majd elindult kocogva a tenger szélén. Mindenki követte, én leghátul kullogtam, mint egy zombi. Úgy is érzem magam, mint ha az lennék. Olyan laposakat pislogok, hogy csodálom, hogy egyáltalán látok bármit is! Miközben próbáltam tartani a tempót a többiekkel, több-kevesebb sikerrel, inkább kevesebb, elkalandoztam. A tegnap estén kattogott az agyam. A nagy bambulásban, majdnem hasra estem egy nagyobb kőben. Jobb lesz ha elkezdek figyelni, mert össze töröm magam. Újra a gondolataimba merültem, eszembe jutott Harry. Nagyon kedves volt tőle, hogy nem hagyott egyedül tegnap. Jó fej srác, és még haza is cipelt. Villámcsapás szerűen jött a felismerés, hogy miért volt olyan dezsavű érzésem, mikor a karjaiban aludtam. Ő mentett meg, mikor elájultam az esőben...! Ledöbbenve ráztam meg a fejem, majd egy másodpercre megálltam, hogy levegőhöz jussak. Kezdek kifulladni.
 -Felkeltél végre?! -kérdezte nevetve Ally, közben bevárt. Mellé értem és együtt kocogtunk tovább a csapat mögött.
-Ühüm...Mondjuk...-motyogtam alig hallhatóan.
-Tegnap nagyon megijesztettél, hogy egész éjszaka nem jöttél vissza! -vágott tarkón.
-Auuuuuu!! Te böszme, ez mire volt jó?! -háborodtam fel, és a tarkómat simogattam. Nagyon fájt!Hülye majom, még vissza kapja!
-Nem tudom. -vont vállat.- Jól esett. Amúúúgy...-húzta el az "ú" betűt. Felcsillantak a szemei és elkezdett egy helyben ugrálni.
-Kezdek félni...-néztem rá nagy szemekkel, és hátrálva futottam el mellőle.
-Hülye! -röhögött fel, majd megragadta a kezem és vissza húzott maga mellé.- Tisztában vagy vele, hogy ki hozott haza éjjel?! -tette fel kérdését, szinte sikítva. Kérdőn néztem rá, majd megráztam fejem.
-Harry...egy srác. Róla meséltem, hogy fejbe dobtam a parkban. Este mikor elviharzottam, akkor találkoztunk és tök kedves volt. Egész jól össze barátkoztunk és....-fejeztem volna be a kis élménybeszámolóm, ha barátnőm nem szakít félbe.
-Te, hogy lehetsz ennyire hülye?! Édes istenem! Letagadlak, komolyan mondom! Ő HARRY!! -nyomta meg a srác nevét.
-Igen, tudom. -néztem rá értetlenül.
-HARRY! Harry STYLES! -folytatta felháborodva tudatlanságomon.- Az a Harry! Ne mond már, hogy nem esik le?!
-Oké, akkor nem mondom...De akkor se vágom, hogy mit pattogsz! Tudom, Harrynek hívják! Hahóóó...Most meséltem, hogy megismertem!
-Tudooom....-vágott elkeseredett fejet.- Akkor felvilágosítalak!
-Végre! Köszönöm! -vágtam egy pofát.
-Harry, Harry Styles, X-factor 2010, One Direction. Róluk beszélek neked minden nap! -ordította le a fejem.
-Komoly?! Wááááááá...Jézusom! Harry Styles!! Wááá ezt nem hiszem el! Atya gatya! Hozzám ért! Soha többet nem fogok lefürdeni! Ne is érj hozzám, még a végén lejön rólam az ujjlenyomata! Szent szar! -ironizáltam. Ally sértődötten gyorsított a tempóján, ezzel faképnél hagyva engem. Király, vágja be a durcit! De, ha egyszer én nem dobok hátast a hírtől, hogy Harry Stylest ismeretem meg tegnap este?! Nekem ez nem fontos...Nem fogok evvel foglalkozni, hogy híres. Én nem akarom kihasználni, engem cseppet sem érdekel, hogy világsztár!
Már vissza fele tartottunk, mikor megláttam egy srácot a tengerben. Egész a szélén állt, épp hogy a bokáját belepte a víz. Háttal állt, de göndör fürtös buksiját felismertem. Előző csiga tempóm felgyorsítottam, és teljes sebességgel futottam a srác felé.
-Jézusom, jézusom, jézusom! Harry Styles! Wááááá...Itt van Harry Styles!! -sikítoztam, mikor már elég közel értem hozzá. Olyan ijedten fordult meg, hogy az valami hihetetlen! Látnotok kéne azt a kétségbe esett fejet! Már alig bírtam futni, annyira nevettem.- Lá-lá-látnod kéne a-a fej-e-ed! -dadogtam neki, már sírtam.
-Haha...Nagyon vicces! -vágott fancsali képet.- Te mit csinálsz ilyen korán, itt kint? És miért nem jössz közelebb?
-Ugye?! Szerintem is haláli! -nevettem még mindig.- Egy: a reggeli futást bonyolítjuk le a csapattal. Kettő: azért, kedves Harold, mert cipő van rajtam, te meg a tengerben állsz! Nem áll szándékomban belemenni ezzel a lábamon. -böktem a cipőmre.
-Értem. -közben kifelé vette az irányt a vízből.- Amúgy, honnan jöttél rá? Tegnap úgy viselkedtél mint aki nem tudja. -állt meg előttem és nézett le rám, kicsit csalódott tekintettel. Értem mire céloz, és igaza van. Tényleg nem is tudtam, de ő nem tudja, hogy van egy Ally nevű, fan barátnőm...
-Héhé, nyugi! Lehet, hogy tudom, de nem fogok veled másképp viselkedni! Engem nem igazán érdekel, hogy sztár vagy. -mosolyogtam rá.- Amúgy, meg onnan tudom, hogy az egyik csapat társam látott tegnap mikor haza vittél. Ma meg leüvöltötte a fejem, hogy hogy lehetek ilyen barom, hogy nem tudom ki vagy! Meg  lefog tagadni blablabla...-vágtam unott pofát.- Ez a te hibád, Styles! Miattad tagad le az egyik legjobb barátnőm! -mutató ujjammal bökdöstem mellkasát. El mosolyodott, ezzel megmutatta édes gödröcskéit.
 -Ooh...Szégyellem magam! Még a végén megsajnállak! -flegmázott, de nem igazán jött össze neki, mert elnevette a végét. Én se bírtam ki, muszáj volt röhögnöm.
-Köszönöm, hogy tegnap haza vi...-nem tudtam befejezni, mert egy rohadt hangos sikítás félbe szakított.
-Uram atyám! Az  ott Harry Styles! Jézusom, valaki csípjen meg! JUUUUUUUUUUUUUJ...-szép volt Ally...Sikeresen kiszakítottad a dobhártyám! Frankó...Hátra fordultam és a csapatot láttam, amint épp felénk futnak. Legelöl, persze Ally sprintelt felénk.
-Csak annyit akartam, hogy köszi, hogy tegnap haza vittél! -fordultam vissza Harry felé és hadartam el neki gyorsan.- Remélem túléled! -erre csak egy értetlen fej volt a válasz. Ebben a másodpercben ért be a szőkeség és "juuuuuuuuuuuuj, juuuuuuuuuuj"-ozott össze vissza. Harold próbálta vissza fojtani a kitörni készülő nevetését, ami pár másodpercig sikerült is neki.- Ally! Ally, nyugodj már le! -ragadtam meg mind két vállát és nyomtam le a földre, hogy nem tudjon ugrálni.- Csak nyugi, nem kell senkit megsüketíteni! Ő is csak egy ember! -próbáltam lenyugtatni.
-Ő?! -bökött a fiú felé.- Ő egy fél isten!!! Néztél te már rá, egyáltalán?! Juuuuuj! Ezt nem hiszem el! Juuuuuj...-úgy beszél, mintha itt se lenne előtte Harry.
-Jaaj, hát köszi. Ezt eddig is tudtam! -kacsintott rá Harold barátnőmre, aki majdnem elájult.
-Bocsi, a fél isten miatt, de nekem Niall a megtestesült isten! -úgy beszélt, hogy szinte már a nyál is kifolyt a szájából, az ábrándozástól.
-Héé, lányok! Indulunk! Gyertek! MOST! -kiabálta utánunk Matt.
-OKE! -kiabáltuk vissza kórusban.- Akkor, hali Harry! -köszöntem el göndörkétől.
-Szia Harry! -folytatta barátnőm is, de ahelyett, hogy jött volna velem, csak állt és bárgyún integetett az előtte álló fiúnak. Megragadtam alkarját húztam magam után.
-Sziasztok csajok! -kiáltott utánunk Harold nevetve.