13. Fejezet

Miért kell nekem mindig, minden holmim szét dobálni?! Alig nyúltam a cuccaimhoz egész hétvégén, de semmit nem találok! Az egyik toppom is a konyhában találtam meg....What the fuck?! Az tuti nem az én bűnöm volt! Mindegy, ha valami nincs meg, úgy is valamelyik jómadárnál lesz. Mindig ez van. Elrakjuk a másik cuccát, vagy az én esetemben, tavaly más táskájába pakoltam a nagy kapkodásban...Ugye milyen ügyes vagyok?! Haha...Gondolkoztam magamban, miközben össze vissza rohangáltam a kis nyaralóban. A csapat egy része, -természetesen, a jó gyerekek- már tegnap este össze pakoltak, míg a hozzám hasonló barmok most fejvesztve keresik a ruháikat, meg minden más cuccukat. Voltak akik még a reggelijüket fogyasztották fúl kómásan. Hozzá tenném, hogy az én kezem által készült a palacsinta meg gofri amit majszolnak! Reggel -pfff....inkább mondanám hajnalnak, de mindegy- nem tudtam aludni, így kitaláltam, hogy meglepem a társaságot és csinálok valami finomat. Eddig okés is volt a dolog, csak hogy nem volt semmi használható a konyhában. El kellettem mennem a boltba. Hajnali hatkor nem néztek hülyének, hogy beállítok kócos fejjel, ötven tojásért meg három kg lisztért meg minden féle gyümölcsért meg mi egyébbért. Vissza felé meg össze futottam Haroldal, aki úgy szint a boltba igyekezett, azzal az indokkal, hogy az egyik haverja felkeltette, hogy farkas éhes és nem bír vissza aludni, szóval csináljon neki reggelit. Szegénykém, annyira álmos volt, hogy majdnem orra bukott, miközben sétált velem szemben. Beszéltünk pár szót, mondta, hogy menjünk el a csapattal velük szörfözni délután, de sajnos délelőtt indulunk haza, úgyhogy esélytelen a dolog. Ami viszont még annál is jobban meglepett, hogy hajnalok hajnalán Harry sétál velem szemben a kihalt utcán azaz, hogy elkérte a számom, mondván, hogy szeretne velem még beszélni. Elkértem tőle a kézi készülékét és a kezébe nyomtam a sajátom, hogy írja bele ő is a saját számát. Először nem tudta mit kezdjen a kezébe nyomott telefonnal, de miután felvilágosítottam róla, hogy jó lenne, ha ő is bepötyögné a számát, nevetve tette a dolgát. Aztán mindketten indultunk a magunk útjára, mert én még a többiek ébredése előtt szerettem volna végezni a reggeli elkészítésével, ő meg nem akarta, hogy mire hazaér az éhes srác lenyakazza a várakozásért. A reggelit vigyorogva és táncolva készítettem el, de fogalmam sincs, hogy mi volt az oka...Nagyon örült mindenki a maga reggel álmos módján, még Matt is megdicsért, hogy finom lett. Na, de vissza a jelenbe, mert még a végén megint úgy járok mint tavaly. Ruhák pipa, fogkefe pipa, fürdős felszerelés pipa, napszemcsi a fejemen pipa. Vezettem le magamban a kis listám. Már csak a melegítőm kell leváltanom valami vállalható viseletre. A nem rég bőröndbe dobált ruhák közül kikaptam egy trikót meg egy fekete farmersortot.
-Mindenkinek van tíz perce, hogy kihozza a cuccait a kisbuszhoz! Remélem mindenki értette! -kiabált valahonnan Matt.- Sophi, te is hallottad ugye?! -tette még hozzá. Többen felröhögtek, szerintem a nappaliban.
-Hát persze! -ordítottam vissza, közben rángattam ki a bőröndöt az ajtón.- Barom...-motyogtam halkan.
Mindenki felhurcolta a csomagjait a buszra, majd a népszámlálás után elindultunk haza.
-Még mindig nem tudom felfogni, hogy találkoztam Harry Stylesal...Jézusom! Ez hihetetlen! -beszélt maga elé Ally, mintha itt se lenne. Teljes extázis...Annyira aranyos, ahogy ragyog a szeme miközben próbálja felfogni a dolgot, ami már majdnem egy napja történt. Vajon mondjam el neki, hogy ma is össze futottam vele, vagy jobb ha inkább magamban tartom. Ááh, mindegy.
-Képzeld, ma is találkoztam vele. -mosolyogtam. Felhúztam a lábaim az ülésre és teljes testtel felé fordulva,  török ülésbe szenvedtem magam.
-Komoly? Hol?! És még is mikor?! Végig a házban voltál! Láttam, hogy futkorászol össze vissza, időd se volt kimenni...-támadott le.
-Nyugi, nyugi...Ne ölj meg! -emeltem magam elé a kezem védekezéskép. Egy pillanatra furán nézett, majd mikor leesett neki, hogy kikelt magából az előbb, egyszerre röhögtük el magunkat.- Reggel, nem volt semmi alap anyag így el kellett mennem a boltba és vissza fele össze futottunk, ő is oda tartott mert az egyik haverja felkeltette, hogy kajás és azon nyomban csináljon neki reggelit. -meséltem el, miután sikerült lenyugodnunk.
-JUUUUUUUUUUUJ! Niaaaaaaalleeeeer! JUUUUUJ! -visítozott. Esküszöm valami agybaja van ennek a gyereknek...Újra elnevettem magam a reakcióján. Elég hangosak lehettünk, a többiek meg fáradtak, mert valaki fejbe dobott egy párnával és közölte, kussoljunk már be, aztán vissza kérte a támadó eszközét. Halkabbra vettük a figurát. Nem merem neki elmondani, hogy még a számom is elkérte...Mit művelne?! Inkább el se képzelem...Jézus, mi lenne itt. Tuti nem csak egy kispárna repülne felénk..Lehet egy egész bőrönd! Inkább megtartom magamnak ezt az infót és majd akkor mondom el ha valami kevésbé telezsúfolt helyen leszünk.
-Na, én alszok egyet, ha nem bánod. Elég fáradt vagyok. -tornásztam vissza magam az előírt ülés formába.
-Oksi, szerintem én is pihenek. -mosolygott kedvesen. Mivel ő van belül, az ablak mellett, megkért, hogy vegyem fel neki a táskáját, ami a  két ülés sor közötti kis folyosón volt elhelyezve. Ölbe vettem a saját hátizsákom is, amiben a fontosabb dolgaim vannak, pl személyes iratok, pénztárca egy palack víz, stb...Kikotortam a legaljáról a headsetem és be dugtam a telómba. Vissza dobtam a táskám, kerestem valami jó számot . Imádom Austin feldolgozásait, egyszerűen fantasztikusak. Vártam, hogy Ally is végezzen a csomagjával. Az övét is a sajátom után küldtem.Ally mutogatta, -mivel, ha zenét hallgatok, képtelenség hozzám beszélni, sose hallom meg- hogy nyugodtan dőljek bele az ölébe. Így is tettem, tök kényelmes volt. Lecsuktam a szemem, és ezzel teljesen megszűnt a külvilág számomra.
Barátnőm ébresztett, hogy kb tíz perc és haza érünk, úgyhogy jobb lenne, ha felkelnék, mert én vagyok az első akit kiraknak otthon. Össze szedtem a holmim, elköszöntöm a szőkeségtől és a előre szenvedtem magam. Leültem Matt mögé és bámultam magam elé. Beszélgettünk pár percet, majd mondta, hogy fogjam a cuccaim és leszállás. Hangosan elköszöntem mindenkitől, majd ledobtam a bőröndöt a buszról, kezembe vettem a háti zsákom és a csomagom után mentem. Becsukódott mögöttem a busz ajtaja és mentek is tovább. Páran integettek az ablakból, nekik vissza intettem, megvártam míg lekanyarodnak a következő utcába. Táskám feldobtam a hátamra, megfogtam a bőröndöt és magam után húzva haladtam egész a bejárati ajtóig. Pár perc keresgélés után, megtaláltam a kulcsom és bejutottam a házba.
-Halhiiiiii! Megjöttem! -ordítottam el magam. Miközben vártam a választ, -ami nem hiszem, hogy érkezni fog- a nagy pakkom az előszobában hagyva, bementem a nappaliba és ledobtam magam a kanapéra.- Ahogy gondoltam, nincs itthon senki...-gondolkoztam hangosan. Bekapcsoltam a TV-t és kerestem valami értelmes műsort, amit nem találtam sehol. Megállapodtam egy zene csatornánál, ahol épp a Call me maybe ment. Szeretem ezt a számot, de már kezdem unni. Feltápászkodtam, majd énekelve és táncolva indultam el

a telefonom keresésére. Kikerestem a nagyi számát a névjegyzékből, majd rányomtam a zöld kis jelre a képernyőn.
-Hálló? -vette fel kb a tizedik csörgés után..
-Hali nagyin! Sophi vagyok! -mosolyodtam el. Bár úgy se látja.
-Jaaaaj, szervusz angyalom! -mindig így hív, már pelenkás korom óta.- Mi újság? Milyen a víz? -kérdezte jókedvűen. Nagyon imádom! Ő az egyedüli, aki anyuék válása óta törődik velünk.
-Nagyi, mondtam, hogy ma jövünk haza! Már a memóriád se a régi...Kezdesz öregedni! -nevettem el magam.
-Haha..Nagyon vicces vagy angyalom! -nem látom, de tuti, hogy kacsintott! Sose volt az az átlagos mama...Nem bírja elviselni, hogy öregszik. Örök gyereknek vallja magát. Látszik is rajta, egész jó bőrben van a hatvanhét évéhez képest, és mindig lehet vele hülyülni. Megbeszéltük, hogy hamarosan haza hozza Zoet, majd le is tettük. Lekapcsoltam a TV-t és felráncigáltam a bőröndöm a szobámba. Bekapcsoltam a laptoppom és felléptem youtubera és elindítottam a lejátszási listám. Tele töltöttem a szennyes kosarat, amit nem értem, hogy hogy a manóba sikerült, hisz alig volt rajtam pár ruha...Na, mindegy. Mire végeztem a pakolással, hallottam, hogy lent valaki becsapta a bejárati ajtót. Biztos a nagyiék. Amilyen gyorsan csak tudtam, lerobogtam a lépcsőn és agyon ölelgettem az ajtó előtt álldogáló törpét. Vigyorogva engedtem el, majd a nagyiból is kiszorítottam a szuszt, aki épp a konyhából tért vissza. Hmmm...Mit hozott? Kaptam két cuppanós puszit és el is ment, mert sietnie kellett valami tornára...Hát okééé...Rázzon le.
-Nincs kedved csinálni valamit? -kérdeztem szenvedő hangon hugicám, aki mellettem volt szétterülve az ágyon. Halálra unom magam...Még a film se foglal le, amit a laptoppon nézünk. Azt se tudom mi a címe.
-De! -vágta rá lelkesen.- De még is mit? -lankadt le a lelkesedése.
-Fogalmam sincs....Meg van! -pattantam fel az ágyon, amint kinéztem az ablakon, egyenesen a hátsó kertre. Berohantam a gardróbba, magára hagyva a mit sem sejtő Zoet. Bikiniben tértem vissza, mire Zo szemei felcsillantak és rohant is át a saját szobájába, hogy ő is átöltözzön. Se perc alatt megvolt, én addig össze szedtem a laptoppom meg a hangalakat és együtt futottunk ki a kertbe. Zoe segített lepakolni a ház oldalánál lévő fa asztalra, ő keresett valami normális számot a gépen én addig össze dugtam a hangfallal és már üvöltött is a zene. Együtt rohantunk a medence felé és csobbantunk vele a kellemes, hűvös vízbe. Egész délután kint voltunk és szórakoztunk a medencében, közben anya is haza ért. Beszéltünk vele pár szót, mondtuk neki, hogy csatlakozzon, de mit is vártunk?! Persze, hogy nem jött. Felment aludni. Már este nyolc óra körül lehet, úgyhogy bementünk, Zo leült a TV elé és keresett valami nézhetőt, ami jelen esetben a Tucatjával olcsóbb című film volt. Király, egyik kedvencem. Csináltam pár melegszendvicset és öntöttem hugomnak alma levet, magamnak meg kivettem a hűtőből egy doboz colát. Levágódtam mellé a kanapéra és együtt néztük végig a filmet. A film végénél, már az ölembe hajtott fejjel húzta a lóbőrt a törpe, úgyhogy felvittem a szobájába nyomtam egy puszit a homlokára és kivonultam a szobájából. Elmentem letusolni, majd én is bedőltem az ágyba. Már majdnem elaludtam, mikor a telefonom jelezte, hogy üzenetet kaptam. Végig tapogattam a takaróm, nagy nehezen megtaláltam a készüléket. A hirtelen fénytől össze szorítottam a szemem, majd pár másodperc után, meglestem ki zaklat ilyenkor.
Feladó: Haroldkaaa;)xx 
 "Remélem felébresztettelek!:) Van twittered? x"
Ez mi név?! Embeeer...Elkezdtem nevetni, már a könnyem is folyt. Mikor alvásból rántanak vissza, mindig ilyen vagyok. Egyszerűen nincs olyan dolog, ami ne tudna megnevettetni.
Feladó: Sophi:)
"Igen, sikerült göndörke!:P Van. xx"
Küldetem el a választ. Vissza dőltem a párnámra és megpróbáltam vissza aludni. Nem jártam túl sok sikerrel, mert újabb sms-t kaptam.
Feladó: Haroldkaaa;)xx
"Hehe..:) Név? x"
Hagyj már aludni...Unatkozik vagy mi a szar? Ilyenkor este..Hmm, mennyi is az idő? Ránéztem a telefonomra, ami már 0:03at mutatott..Harry ezért meghalsz!
Feladó: Sophi:)
"Már mondtam, de ha ilyen szar a memóriád...Hali! *kéznyújtás* Sophia Goldwinnak hívnak!:)xx"
Feladó: Haroldkaaa;)xx
"Haha..Humor Harold...Twitter név?:P x"
Feladó: Sophi:)
 "Az te vagy.:) Az után, h nem hagysz aludni?! Lássuk csak...Titook!;)xx"
Feladó: Haroldkaaa;)xx
"Ohh...bocs! Most szégyenlem magam! Kiengesztellek!;) Álmodj szépet..Engem! Haha:) x"
Feladó: Sophi:)
"Haha...Tréfa répát reggeliztél?!:) A kiengesztelős dolog, meg  sokba fog neked kerülni!;) Jóét!xx"
Feladó: Haroldkaaa;)xx
"BooBear nem hagyná, h megegyem előle a répáit.:P A pénz nem akadály!;) x"
Feladó: Sophi:)
"He?oO Mindegy, most nem érdekel...Ki beszélt itt pénzről?! Én nem pénzre hajtok, nem olyan vagyok! De most már tényleg jóét szupersztár!:)xx"
Feladó: Haroldkaaa;)xx
"Szép álmokat!:) x"
 Fejemet a párnámba fúrtam és mosolyogva léptem az álmok világába.


Vikinek ezer hála a segítségért!!<33xx