15. Fejezet

-Pukkancs?! -kérdezte döbbenten, pár perc után. Még mindig nem tudom felfogni, hogy olyan sok idő után, újra itt áll előttem. A nyakába ugrottam és amilyen szorosan csak tudtam, szorítottam. Ő is így tett, a többiek meg kérdő arckifejezéssel figyeltek minket.- Azta...Nem gondoltam volna, hogy újra látjuk egymást! Nagyon hiányoztatok! -szorított ölelésén, miközben bele beszélt a hajamba. Még így álltunk egy vagy két percet, majd elengedtük egymást.
-Tommo! -sikítottam el magam, mikor végre sikerült felfognom, hogy itt áll előttem. Akkora vigyor terült szét a fejemen, hogy az majdnem szét repedt.- Olyan jó újra látni! És a hajad is más...Már nem bírtad, hogy Bieber koppint és stílust váltottál? -kérdeztem nevetve.
-Jaaaj, el is felejtettem, hogy milyen jó humorral vagy megáldva! -röhögött fel ő is.
-Jó volt a mesterm...-kacsintottam rá nevetve.
-Ohhh....Ifjú padavan...-vétette át kezét a vállamon, majd az oldalához húzott a nyakamnál fogva.- Még sok mindent kell tanítanom neked...-még szerintem egy jó darabig folytattuk volna, ha félbe nem szakítanak minket.
-Ti ismeritek egymást?! -kérdezte Harold, akinek az álla a földet verte.
-Nem, tök idegenek vagyunk egymásnak! Pár másodperce telepatikusan össze beszéltünk, hogy megszívatunk titeket! -nézett rá Tommo Harryre halál komoly fejjel.
-Áááh...Így már értem! -kiáltott fel az egyik srác, akinek a fejét már nem takarta a kapucni, így láthattuk szőke buksiját. Louis kezébe temette az arcát, majd fájdalmasan felnyögött, mint mindenki más a társaságban.- Nyugi, csak hülyülök! -nevette el magát- Látnotok kellett volna a fejetek, az a világ fájdalom az arcotokon...! -annyira röhögött, hogy már a hasát fogva görnyedt előre.- Amúgy, ha már Louis nem mutat be...Szia, Niall Horan vagyok! -lépett elém mosolyogva, és kezet nyújtott.
-Hali, Sophia Goldwin! -viszonoztam mind két gesztusát, majd a mellé álló fiúkra néztem.
-Én Liam Payne vagyok!
-Sophi! -vele is mosolyogva ráztunk kezet.
-Zayn Malik!
-Ahogy az előbb hallhattad, Sophia! -vele is eljátszottam amit a többi fiúval. Meglepetésemre újabb taggal bővült a sor, a következő srác, nevetését elég bénán vissza fojtva várta, hogy Zaynnel végezzek.
-Hellóka, Harry Styles! -nyújtott kezet. Ránéztem egy amolyan, "ezt most te se gondoltad komolyan" fejjel, majd fejbe röhögtem.- Na, de neked, tényleg be kell mutatkoznom! -guggolt le a mellettem álldogáló Zoe elé.- Szia, Harry vagyok. -mutatkozott be, megvillantva gödröcskéit.
-Szia, Zoe Goldwin. -motyogta, közben kábult mosollyal bámult a vele szemben lévő fiúra. De cuki...Teljesen elkalandozott.
-Mutatkozz be a többieknek is. Hahóó...Zoe! -integettem előtte, de mint ha nem is itt lenne, csak mered maga elé vigyorogva.
-Hagyjad, már bemutatkozott mielőtt idejöttél volna. -mondta, -ha jól emlékszem- Liam.
-Ja, akkor okés.
-Honnan is ismeritek egymást? -kérdezte Harry rám és Louisra mutogatva. Mi csak össze néztünk, majd elröhögtük magunkat, ahogy mind kettőnk az első találkozásunkra gondolt.
-Hát az egész úgy volt, hogy....-kezdtem bele vigyorogva a sztoriba, mikor egy férfi hang, a hátam mögül a fiúkra parancsolt, idézem "Na, srácok! Induljunk! Már így is késében vagytok! A menedzsment kiakad, ha megint eljátsszátok azt mint múltkor!".
-Van egy olyan érzésem, hogy ez vicces sztori. Úgyhogy valamikor bepótoljuk, okés? -kérdezte Niall, közben a mögöttem álló termetes pasi felé indult Liamel és Zaynel az oldalán. Mosolyogva bólintottam beleegyezéskép, majd integettem nekik. Mindhárman viszonozták a gesztust majd az idegen pasival, besétáltak a nagy épületbe. Még fel se tűnt, hogy egy ekkora irodaház szerűség mellett állunk. Rohadt nagy ez az épület.
-Ti nem tévedtek el ebben? -böktem mutató ujjammal az épület felé. Hátra döntött fejjel bámultam azt a bazi nagy tégla dobozt előttem, és csak a két srác hangos röhögése rántott vissza csodálkozásból.
-Ohh...Ha te azt tudnád, hogy hányszor tévedtünk el. Előfordult, hogy Niall elkeveredett és Zayn utána ment megkeresni, de ő is eltévedt, őt követtem én. Fogalmam sincs, hogy hogy csináltam de az alaksorban kötöttem ki, pedig eskü végig felfelé mentem! Mindegy, engem Louis követett, de ő is eltévedt és végül Liam szedett össze minket! -mesélte Harry.
-Balf*szok....-nevettem fejbe őket. Röhögve bólogattak, egyetértés gyanánt.
-Na, de nekünk tényleg mennünk kell Pukkancs! Kicsinálják a csinos kis popóm, ha megint kések! -hadarta Louis, majd egy puszit nyomott a homlokomra meg Zoeéra is, és futott a hatalmas üveg ajtó felé.
-Hali Tommo! Még beszélünk! -kiáltottam utána.
-Mindenképp! -hallottam válaszát.
-Neked is jobb lenne menni, nem? -fordultam Harry felé, aki mosolyogva figyelt.
-Öhhm...De, persze. -rázta meg zavartan a fejét.- Akkor, sziasztok. Még beszélünk! -mosolygott. Elment mellettünk, közben megsimogatta Zo arcát és ő is Louis után kocogott. Megfogtam hugicám kezét és elindultunk haza.- Ja, és amúgy jó a felsőd! -kiabált még vissza. Hátra kaptam a fejem és pont elkaptam, hogy hátra fele menetelve lép be az ajtón és széthúzza a melegítő fölsőjét, ezzel rálátást engedve a pólójára. Fekete RAMONES-es pólóban feszített, pont mint én. Mosolyogva utána integettem, és folytattuk a haza fele vezető utat, most már zavartalanul.
A délután folyamán nem igazán csináltunk semmit. Én végig a kertben feküdtem az egyik napozó ágyon és olvastam. Hívtam Lolát, de közölte, hogy a nagyijánál van úgy, hogy most nem jön össze egy délutáni filmezés vagy medencézés. Ja és, hogy Julesnál se próbálkozzak mert vele van. Hát kösz...Allynál esélyem sincs, mert Spanyol országban van a családjával és nyaral. Zoeval nem lehetett semmit se kezdeni, mert még mindig tiszta kábulatban volt, hogy találkozott a fiúkkal. Igen, tudom, hogy ők voltak a híres, neves One Direction. Zoe kioktatott haza felé. Úgy gondolom, lesz mit megbeszélnünk Tommoval. Egyszóval, dög unalom volt a délutánom. Mindegy, legalább egy kicsit barnultam a napon.
Már az ágyamban fekszek, és kényelembe helyezem magam az alváshoz, mikor a telefonom jelez, hogy üzenetem jött. F*sza...Végig tapogatom magam mellett az ágyneműt, de sehol nem találom. Hol hagytam? Áááhj, az asztalon a laptopp mellett. Picskuri! Sikeresen kiestem az ágyból, a lábam között össze gabalyodott takarónak köszönhetően.
-Ááááuh....Hogy rohadnál ketté! -ordítottam fel, mikor a csuklómra estem. Nagyon fáj! Nagy nehézségek árán megkaparintottam a telefont, majd vissza másztam az ágyikómba. Felvettem a takaróm, majd megnyitottam az üzenetet. A telefon fénye kicsit bántotta a szemem, de nem volt vészes.
Feladó: Haroldkaaa;)xx
 "Jó volt ma látni!:) Hnap valami közös program? Mindenki kíváncsi a Louisos sztorira!:) x"
Ohh...Az a...Styles....Megint nem bír magával? Még szerencséje, hogy csak 22:14-van.
Feladó: Sophi:)xx
"Ez az üzenet egy csuklómba került! Most már tényleg kárpótolnod kell Styles!;P Amúgy, ha nem zavarunk benne vagyok.:) De Tommo még nem mesélte el?xx"
Feladó: Haroldkaaa;)xx
"Nem. Azt mondta, ezt csak veled meséli el.:P Mi? Most mit tettem? Nyugi, meglesz a kárpótlás!;) x"
 Feladó: Sophi:)xx
"Hát, ok. Akkor majd hnap megtudjátok!:) Semmi, semmi lényegtelen! Haha...Ajánlom is!;) De most már had aludjak! Jóét!:)xx"
Feladó: Haroldkaaa;)xx
" Rendben, hnap hívlak! Szép álmokat mindkettőtöknek!:) x"
He? Mindkettőnknek? Mi baja van?! Kellett egy kis idő, mire leesett, hogy Zo a másik személy...Nem baj Sophi....Eszed mint egy marék molylepkének! De este ez már megszokott. Ilyenkor már tompább vagyok, mint egy vajazókés. Vissza dőltem a párnámra és próbáltam újra megtalálni a kényelmes pozíciót. Nem sikerült mert újabb sms érkezett.
-Harry, ki leszel herélve! -beszéltem magamban, dühösen. Meglepetés ért, mert nem Haroldka zaklatott ezúttal, hanem a kedves bátyám.
Feladó: Beck
"Szia Prücsök! Remélem még nem aludtál! Csak gondoltam megkérdezem, minden rendben van e? Milyen volt a parton?x"
Olvastam el a magyar szavakat. Szokása, ha már elege van mindenből, akkor magyarul beszél vagy ír. Fogalmam sincs miért csinálja, de ha egyszer jól esik neki...
Feladó: Prücsök:)
"Hali. Nem, mákod van, még nem aludtam. Itt minden rendben, semmi új. Azt leszámítva, h ma talákoztunk Tommoval!:) Jó volt...Zoenak és nekem is nagyon hiányzol!xx"
Pötyögtem be a választ, úgy szint magyarul.
Feladó: Beck
"Komoly?!:D Mond meg neki, h üdvözlöm! Ti is nekem! De most már feküdj le! Puszillak mindkettőtöket! See you soon... x"
"See you soon..."mi akar ez lenni? Mindegy, ráérek holnap gondolkozni ezen.
Feladó: Prücsök:)
"Aludj jól, vagy strandolj, vagy mit tudom én most milyen napszak van ott...Mi is téged! love&hug xx" 
Küldtem el az üzenetet, majd mosolyogva a párnámra hajtottam a fejem. Fájó csuklómat szorongatva aludtam el.
A kedvenc számomra kelletem. Jókedvűen gördültem a hátamra és csukott szemmel élveztem a zenét. Már annyira bele éltem magam, hogy a telefonomból szóló Edel mondtam a szöveget. Várjunk csak! A telefonom...A rohadt életbe, hívnak! Pattantak ki a szemeim és kapkodva tapogattam a takarót. Nagy nehezen megtaláltam és végig húztam a zöld jelet a képernyőn, majd fülemhez emeltem.
-Na végre! Azt hittem már sose veszed fel! -hallottam egy srác hangját a vonal másik végéről.
-Öhhm...Bocsi, csak még aludtam és fel se tűnt, hogy a telóm zenél...és...és..bocsi. -makogtam össze vissza. Egyrészt, mivel még azt se tudtam melyik bolygón vagyok, másrészt mert össze zavart, hogy azt hittem Harry hív. Esküszöm, hogy az ő nevét láttam a képernyőn!
-Nálad ez már megszokott. De mindegy is...-kezd idegesíteni, hogy nem tudom kivel beszélek. Még a hang se ismerős. Zavartan emeltem el a fülemtől a telefont, és pillantottam a képernyőre, ahol a "Haroldkaaa;)xx" név villogott. Akkor még se vagyok hülye! De akkor ki beszél?- Hahó, Pukkancs! Ott vagy még?! Hahóóó...
-Oooooh...Louis, hogy mennél melegebb éghajlatra! -esett le, hogy ki a beszélgető partnerem.
-Mért? Most mit tettem? -kérdezte röhögve. Vissza dőltem a párnámra és egy nagyot ásítottam.
-Egy. Felkeltettél! Ami nálam még mindig halálos bűn! Kettő. Azt hittem, hogy Harry vagy, aztán rájöttem, hogy nem és tökre idegesített, hogy nem tudom ki vagy...-soroltam az okokat.- Tényleg, mit keres nálad Harry telója?
-Egy. Most betojtam...-ironizált.- Kettő. Most velem kell beérned. Pedig eddig azt hittem szeretsz...De látom leváltott a göndörke...-szipogott bele a telefonba. Ennek meg mi baja? Ez teljesen meghülyült...- És nem keres semmit. Én vettem el a szekrényéről.
-Most megrántottad a vállad, ugye? -kérdeztem röhögve.
-Meg. Honnan tudod? -kérdezte csodálkozva. Hát igen, túl jól ismerem.- Wááááááá...Egy boszorkány! Mentsetek meg! Wáááááááá...-ordított bele a telefonba, amit eltartottam a fülemtől, mert tuti megsüketülök ha nem veszem el.
-Hülye gyerek! Kuss! Kiszakad a dobhártyám. -parancsoltam rá röhögve. Egyből abba is hagyta.- Lehet, hogy már régen találkoztunk, de tudod vannak akik sohasem változnak. Köztük te sem. Túl jól ismerlek Tommo. -mosolyogtam.
-Te vagy az egyetlen, meg Harry. -hallottam hangján, hogy ő is mosolyog.- Ja, tényleg! Azért hívtalak, hogy mikorra és hova menjünk értetek? -lediktáltam neki a címet, megbeszéltük, hogy kb egyre jönnek értünk. Így marad még három óránk elkészülni. Már épp köszöntünk el, mikor Harry mély hangját hallottam meg valahonnan a távolból.
-Louis, b*zdmeg! Már megint becsórtad a telefonom?! LOUIIIIS! HOL VAGY?!
-Na Pukkancs, azt hiszem leteszem, még mielőtt megtalál! -hadarta bele a telefonba.
-Okés, Tommo. Göndörkének üzenem, hogy ne öljön meg! -nevettem bele a telefonba.- Hali!
-Átadom! Puszi! -majd lerakta.
Fél egy van és itt állok a gardróbba, és fogalmam sincs mit kéne fel vennem. Egyáltalán milyen idő van kint? Meg mit terveznek a srácok? Kisétáltam és az ágyamról össze halásztam a telefonom. Megkerestem Harry számát és már pötyögtem is be az sms-t. Nem akarom hívni, hátha megzavarok valamit.
Feladó: Sophi:)xx
"Mit terveztetek mára?xx"
Míg a választ vártam, lementem megnézni, hogy Zo mit művel. A tv előtt találtam rá, félkómásan nézte a képernyőt. Mosolyogtam egyet, majd a konyhába sétáltam és kivettem egy üveg vizet a hűtőből. A felét kiittam majd leraktam a pultra és helyet foglaltam az palack mellett. Épp, hogy felültem, már is rezgett a zsebemben a telefon. Kivettem és megnyitottam az üzenetet.
Feladó: Haroldkaaa;)xx
"Azt titok! De vmi kényelmes utcait vegyetek fel, ha ezt akarod tudni.:) Tommo x"
Mikor végig olvastam a rövid üzenetet, nevetve ugrottam le a pultról. Mit keres már megint nála Harry telója? Mindegy, legalább már tudom, hogy a göndörke még nem csinálta ki.
-Zo, gyere! Készülnünk kell, ha egyre kész akarunk lenni. -kiabáltam be a nappaliba.
-Miért? Hova megyünk? -hallottam hangját magam mögül. Mikor felértünk a lépcső tetejére kis hezitálás után, a fürdőbe indultam.
-Találkozunk a fiúkkal. -adtam tudtára mosolyogva.
-A One Directionnal? -kérdezte nagyra nyílt szemekkel. Ne már! Még mindig úgy vagyok vele, hogy ők is csak átlagos emberek. Annyi különbséggel, hogy a fél világ ismeri őket.
-Igen, velük. De ne sikítozz, meg hasonlók, rendben? -néztem le rá, kérő pillantással. Ő csak lelkesen bólogatott. Na erre kíváncsi leszek. Elvégeztük a szokásos dolgaink, majd mind ketten a szobánkba vonultunk felöltözni. Még mindig fogalmam sincs, hogy milyen idő van, úgyhogy bemászok az ablakban és kitárom. Még ülök ott egy pár percet. Egész jó idő volt, picit fújt a szél, de a nap hét ágra sütött. Be csoszogtam a gardróbba és kiválasztottam egy csíkos laza trikót, hozzá egy koptatott farmert meg egy fehér

cipőt. Kerestem pár karkötőt, a fiókomban lévő több száz darabközül. Tudni kell rólam, hogy oda vagyok értük. Feltettem a fejemre még egy napszemüveget, végig néztem magamon a tükörben, majd késznek nyilvánítottam magam. A zsebembe csúsztattam a telefonom, meg némi pénzt és átmentem a szomszéd szobába. Zoe az ágyán ült és a cipőfűzőjével bénázott. Korához képest elég fejlett és ügyes, de a cipő megkötése mindig is gondot okozott neki. Fogalmam sincs, hogy miért.
-Segítsek? -kérdeztem kedvesen, az ajtófélfának dőlve figyeltem.
-Nem! Meg tudom csinálni! -válaszolta fel se nézve a cipőjéről. Lehetett hallani hangján, hogy már a sírás szélén áll. Oda sétáltam elé, néztem még pár másodpercet, hátha sikerül neki. Hát nem igazán sikerült. Leguggoltam elé, kihúztam kicsi kezei közül a madzagot, és lassan, hogy ő is megtudja jegyezni a mozdulat sort, megkötöttem neki.
-Tessék. -néztem rá kedvesen.
-Köszönöm. -motyogta lehajtott fejjel. Én csak megsimogattam buksiját, majd egy puszit adtam rá. Ekkor dudáltak a ház előtt. Ez minden bizonnyal a fiúk.
-Na, indulhatunk?
-Igen...-megfogta a kezem és kisétáltunk a szobából, egyenesen le a lépcsőn és ki a bejárati ajtón. Bezártam magunk mögött, majd kézen fogva leugrottunk azon a pár lépcsőfokon, ami az ajtó előtt van. A ház előtt parkoló fekete Range Roverben megpillantottam Harryt.
-Sziasztok! -mosolygott ránk, mikor beültünk. Én előre, az anyósülésre, Zo pedig kizárásos alapon hátra.
-Hali! -köszöntünk egyszerre. Beindította az autót, majd elindultunk. Fogalmam sincs, hogy hova tartunk.- Hova is megyünk? -próbálkoztam.
-Hát...-gondolkozott el.
-Az elég korrekt ha még te sem tudod. -nevettem fel, a mögöttem ülő Zoeval együtt. Harry csak mosolyogva megrázta a fejét.
-Nem mondhatom el. Meglepetés! -válaszolta.
-Hát ok...-húztam el a szám. Harry továbbra is mosolygott, és az útra koncentrált. Már jó ideje furikázunk, közben nagyol jót beszélgetünk. Kellemesen csalódtam Zoeban, mert tényleg vissza fogta magát, és normálisan beszélget Haroldal. Harry kapott egy sms-t, amit az egyik piros lámpánál gyorsan el is olvasott.
-Na, végre! -motyogta az orra alatt, majd egy bal kanyart véve, befordult az egyik kis utcába. Egyenesen áthajtottunk az utcán, majd ahogy azon ki értünk, meg pillantottam a velünk szemben lévő park túloldalán a srácokat. A Temze partján végig futó vastag beton falun ültek és az őket körül vevő pár rajongóval beszélgettek.
-Megérkeztünk! -vette ki a kulcsot az indítóból, majd kipattant és átfutott a kocsi előtt. Kinyitotta az ajtót és kisegített, majd Zoet is. Egy gombnyomással lezárta az autót, majd elindultunk a srácok felé. Harry kitalálta, hogy valahogy ijesszük meg őket. Elkezdtünk a fák között kommandózni, hogy ne lássanak meg minket. Zoe alig bírta követni a folytonos rohangálást fáról fára. Egy picit megálltam egy nagyobb fa mögött, hogy bevárjam és kicsit kifújja magát. Szegénykém nagyon lihegett. Harry már tovább futott, de mikor feltűnt neki, hogy nem követjük vissza jött.
-Mi a baj? -kérdezte értetlenül.
-Tudod, nem mindenki képes követni a nagy lépteid. -mutattam Zoera.- Kicsit pihenünk.
-Ohh...Értem. Ezen könnyen segíthetünk. -ezzel felkapta, a térdein támaszkodó kislányt és folytatta útját a fák között. Röhögve követtem őket. Zo is nevetett, de nagyon. Sikerült úgy megközelíteni a srácokat, hogy nem vettek minket észre. Már csak annak a veszélye áll fent, hogy az egyik rajongónak feltűnik, hogy ő is itt van a közelben. Gondolkoztam, miközben a sétáló emberek között bujkálva haladtunk a cél felé. Sajna igazam is lett.
-Nézzétek! Ott van Harry! -sikította az egyik csaj a sok közül.- Láttam, ott volt az egyik pasi mögött! -mutogatott az irányunkba.
-Ne már! Negyedóra munkánk veszett kárba....-kiáltottam fel, közben vágtam egy fancsali képet, és felegyenesedtem. A nálam fél fejjel kisebb, de annyival szélesebb pasi, aki rejteket biztosított eddig számomra, ijedten ugrott egyet. Nem számított rá, hogy valaki kiugrik mögüle.
-Bocs! -nevetve veregettem vállba és kerültem ki. Nagy szemekkel bámult utánam. Harryvel és a karjaiban lévő Zoeval egyszerre értünk oda a négy sráchoz, és az őket körülvevő pár lányhoz.
-Pukkancs! -üvöltötte Louis és lepattanva a kőfalról, szorosan magához vont. Miután agyon ölelgetett, vissza ült az előbbi helyére, és megkérte Harryt, hogy tegye az ölébe Zoet. Mikor a törpe az ölébe került, őt is agyon ölelgette. Olyan vicces, hogy Zoe nem tudja Tommo miért bánik így vele. De az a boldogság ami az arcára kiül, leírhatatlan. Nagyon aranyos ahogy Louis nyakába kapaszkodva viszonozza a fiú ölelését. Minden álma az volt, hogy találkozzon velük és most tessék. Viszont a minket körül vevő lányok arcáról is lelehet egy két dolgot olvasni. A legnagyobb része a lányoknak gyilkos szemekkel mérnek végig engem és még szegény Zoet is. Alig akad egy kettő, aki mosolyogva figyeli a jelenetet. Még pár szót beszéltek velük a fiúk, majd közölték, hogy dolguk van és most mennek. Elköszöntek, leszálltak a beton falról és elindultunk. Elsétáltunk egy fagyis kocsi mellett, ahova Niall sikítozva rohant vissza. Nagy szemekkel néztem a szőkeséget, aki mint valami beszívott hülye rohant a kis jármű felé.
-Nyugi, ez nála mindennapos. -állt mellém Liam és le mosolygott rám. Nem sokkal, de pár centivel ő is magasabb nálam. Vállat rántottam és követtem a fiúkat, akik a per pillanat kész őrült perceit élő haverjuk után mentek. Mikor Niall megkapta a fagyiját, -ami tenném hozzá, volt vagy hét gombóc- mindenki rendelt magának is. Nyúltam a tárcámért, hogy kifizessem Zoe meg az én adagom, de valaki kivette a kezemből a tárcám.
-No, no. Amíg velünk vagy ezt elő se vedd! -himbálta az orrom előtt a tárcám. Mikor ki akartam venni a kezéből, ő egyszerűen a feje fölé emelte. Ezt nem hiszem el!
-Harold, azt szépen add vissza, és hagyd, hogy kifizessem a részünk! -szóltam rá ingerülten, közben ugráltam, hogy elérjem a kezében tartott tárgyat. Vigyorogva emelte még magasabbra és nézte ahogy szenvedek. Abba hagytam az ugrálást. Nem fogok magamból mindenki előtt, hülyét csinálni, hogy itt ugrálok előtte mint egy pitiző pincsi. Össze húzott szemekkel meredtem rá. Miután még mindig nem adta vissza, dühösen fordítottam neki hátat és sétáltam el. Vagy is csak akartam elsétálni, ugyan is elkapta a csuklóm és vissza rántott magához.
-Hé, nyugi már kicsi lány. -hallottam vidám hangját. A váratlan mozdulattól, neki csapódtam. Kézfejemet mellkasán pihentettem, mivel azzal próbáltam tompítani az ütközésem. Felnéztem a csillogó tekintetébe, ami az arcomon pihent. Mélyen magamba szívtam kábító illatát. Minden egyes levegő vételét éreztem, ahogy szorosan felső testéhez simultam. Csak bámultunk egymás szemébe, Harry édesen elmosolyodott és elkezdett közelíteni arcomhoz. Már csak pár centi lehetett ajkaink között, amit csukot szemmel vártam, hogy megszűnjön köztünk. Ekkora egy hangos krákogás, rántott ki minket ebből az idilli pillanatból. Egyből szétrebbentünk, és zavartan néztünk körbe. Harry a tarkóját vakargatva, behúzott nyakkal kerülte tekintetem. Nem látom, de biztos vagyok benne, hogy a fejem rák vörös. Körbe néztem és  Harry mögött kiszúrtam Louist, aki kérdő vigyorral arcán bámult ránk. Megráztam a fejem és kikaptam Harry kezéből a pénztárcám és a zsebembe mélyesztettem. Kikerültem a még mindig zavarban lévő fiút, és a nem messze lévő padnál üldögélő társasághoz siettem. Helyet foglaltam Louis és Zayn között. Velem szemben Liam, mellette Niall akinek az ölében Zoe ült és nagyban beszélgettek valamiről. Látszólag nagyon jól elvannak. Louis a kezembe nyomta citromos, málnás fagyim, amit elkezdtem megenni.
-Erről még beszélünk. -súgta a fülembe Louis, közben a velünk szemben helyet foglaló Harry felé bökött. Elpirulva bólintottam, belegyezésképp.
-Na, hogy is volt az a sztori, hogy megismertétek egymást? -fordult felén röhögve Zayn és tekintetét köztem, és Tommo között váltogatta. Lenyeltem a tölcsérből vissza maradt utolsó falatot is.
-Hát akkor kezdődjön a mese délután....-sóhajtottam mosolyogva és kezdtem bele a mesélésbe.